Vámpír klánok Magyarországon 1290-ig
Az Államalapításig
Az Államalapításig
Erről az időszakról nem sokat lehet tudni manapság. Akik azokban az időkben járták az éjszakát vagy nem akarnak beszélni, vagy már nincsenek közöttünk. A meglévő ismeretek, pedig bizonytalan eredetűek, ellentmondásosak és homályosak. 
Ami nagy valószínűséggel állítható, az az, hogy sok más nomád néphez hasonlóan a Gangrel klán már kezdetektől fogva együtt járt a magyarokkal. Ezek a vámpírok a magyarsághoz kötődtek, azok szokásait követték, és így egy külön csoportot alkottak a klánjukon belül. Manapság már nagyon kevesen vannak, de a megmaradottak nagyon szorosan összetartanak. Ezeket a Gangreleket hívják Ungíroknak. Az ország peremvidékein élnek, sokszor sámánokkal és más pogány szokásokat tartó halandókkal együtt.
Ezek a Káiniták inkább egy-egy családhoz kapcsolódtak, a legfelső döntésekbe nem volt beleszólásuk. Azonban több jel arra mutat, hogy bizonyos vámpírok fontos szerepet játszottak az akkori vezetésben és vallásban. Furcsa módon szinte semmi dokumentum nem maradt ránk erről a kérdésről. Még a nyugati térítők feljegyzéseiben se lehet leírást találni az uralkodó rétegről és a vallásról.
Egyes feltételezések szerint a Tzimisce klán vezette a magyarságot azokban az időkben. Hét Tzimisce úr osztozott a hatalmon, és kölcsönösen vérkötelék hatása alatt álltak. A legtöbb Káinita viszont úgy tartja, hogy a Tzimiscek a Kárpát-medencében várták a honfoglaló magyarokat, és itt szereztek meg bizonyos a hatalmi pozíciókat. A honfoglalást megelőző időszakról mindenesetre mára már csak zavaros kusza adatok maradtak fenn, amikből kétséges, hogy valaha is ki lehet deríteni az igazságot.
A honfoglaló magyar népet mindenesetre sok helyi vámpír fogadta a Kárpát-medencében. A legnagyobb számban helyi Tzimiscek és Gangrelek voltak, de a nyugati klánokból is voltak jelen néhányan. Annyi bizonyos, hogy a letelepedés után a Tzimiscek hatalmukban tartottak egyes befolyásos személyeket, azonban a központi vezetés, részben a Tzimiscek emberi ügyek iránti közömbössége, részben a magyar vajdák közötti ellentétek miatt, nem állt Káinita befolyás alatt. A Tzimiscek csak felhasználták az embereket a saját céljaikra, de nem igazán folytak bele azok egymás közötti ügyeibe.
A rabló hadjáratok okait már sokan keresték. Egyesek különböző öregeket vélnek a háttérben, akik a politikai cselszövéseikhez használták fel a támadásokat. Mások egy karizmatikus vezetőt látnak az ügy mögött, aki az európai vámpírok kiirtására törekedett. Tény, hogy közük volt egyes hadjáratoknak a vámpír politikához, és hogy a
fosztogatások során több Káinita lelte végső halálát magyar kezektől, de ennek ellenére sokkal valószínűbb, hogy tényleg pusztán a zsákmányszerzés motiválta ezeket a támadásokat. Az Ungírok előszeretettel vettek részt ezekben az akciókban, és ezzel meggyűlöltették magukat a nyugati vámpírokkal.
Géza fejedelem rejtélyes figurája a történelemnek. A halandók körében neve elhomályosult fiához képest, de a káiniták máig megőrizték hírét. Talán halandó volt, talán nem. Talán bírt természetfölötti hatalommal, talán csak tehetséges volt. Pontosan ma már nem lehet megmondani. Határozott, gyors és hathatós politikát folytatott. Az országot az ellenőrzése alá vonta, és megkezdte egy nyugati típusú királyság megalapozását. Ennek következtében a térítők és a lovagok mellet vámpírok is érkeztek az országba. Egyrészt azért, hogy leszámoljanak az Ungírokkal, másrészt, hogy megfelelő hatalmi pozíciókba kerüljenek az új királyságban. Kezdetben egyes Tzimiscek erős ellenállást tanúsítottak, de végül jobbnak látták, ha veszni hagyják a régi vezetést, és inkább az új mellé állnak.
István király volt az aki végül megszilárdította a rendet az országban, és megalapította a magyar keresztény királyságot. Állítólag ő felette állt a vámpír politikának, személye érinthetetlen volt. Van aki szerint ez politikai megegyezésen alapult, mások pedig egy titkos hatalom védelmének tulajdonítják. Furcsa mód fő vonalaiban szinte minden Káinita támogatta törekvéseit, de az új államban betöltött szerepekért hol rejtve, hol nyíltan folyt a küzdelem.
Az államrend megszilárdulása után egyik klánnak sem sikerült a vezető hatalmat megszereznie. A Tzimisce klán a régi magyar törzsi arisztokráciából lett főurakat ellenőrizte míg a Ventruek az új, elsősorban Németországból bevándorolt nemesi családokat. A Tzimiscek egyértelműen erősebbek voltak, de a halandókra gyakorolt hatás szempontjából kiegyenlítettebb volt a helyzet, mert a Tzimiscek elhagyatott helyen álló erődjeikbe visszahúzódva, az emberektől távol éltek. A többi klán közül a Lasombrák szereztek még némi befolyást az egyház felett. Meg kell még említeni a Tremereket, akik ekkor még mint mágus szövetség megtelepedtek az elhagyatottabb vidékeken, ahol rejtve űzhették kísérleteiket.
A Tatárjárásig
István király uralkodás idején a vámpír politika egy időre
nyugvópontra jutott, hogy aztán annál hevesebben lángoljon fel. Az államalapító király halála után a Ventrue klán erős támadást indított az ország ellenőrzéséért, ám az ősi Tzimisce uralom rendíthetetlen maradt. A trón gyakran cserélt gazdát, a két érdekcsoport emberei között. A ventruek Németországból próbálták kiterjeszteni az általuk ellenőrzött területeket mind politikai, mind katonai eszközökkel. A Tzimisce vajdák azonban nem hagyták, hogy kicsússzanak a halandók a kezeik közül, és időről időre visszaállították a régi helyzetet.
Az ungírok még mindig jelentős erőt képviseltek, és többször próbálták a régi szokásokat visszaállítani, de a kísérletek minden esetben kudarcba fulladtak. Idővel a megtorlások következtében számuk jelentéktelenre zsugorodott, és a halandók is kezdek megfeledkezni a régi időkről.
A Ventrue - Tzimisce viszály végül kiegyezéssel ért véget 11. század végén. A Tzimisce klán maradt Magyarország vezető ereje, de a ventruek is az országban maradhattak. Elsősorban a dunántúli területeken telepedtek meg. Bár ezután nyílt ellenségeskedésre kevésszer került sor, a ventruek nem adták fel terveiket. A hatalom erőszakos megszerzése helyett egyfajta kulturális hódításba kezdtek. I. László és Kálmán uralkodásának idején, sikerült a királyi udvarba férkőzniük, és elősegítették a nyugati szokások, törvények meghonosodását.
Ezzel a fejlődéssel más klánok országba áramlását is elősegítették. Elsősorban a Lasombra klán erősödött meg ebben az időben. Egyrészt Kálmán meghódította Horvátországot és Dalmáciát, ahol a Lasombra volt a vezető klán. A hódítás nem járt a meghódított területek megváltozásával, de elősegítette a Lasombrák megjelenését a magyarországi Káinita politikában. A másik fontos esemény a római egyház megerősödése, illetve Magyarországon a kereszténység megszilárdulása, mert a Lasombrák szorosan kötődnek az egyházhoz.
A 12. század legfontosabb eseménye a Tremere klán felemelkedése. Az előző század közepe táján jött létre, valahol Erdély hegyei közt, nagy titokban. Akkor az ottani Tzimiscek nem tulajdonítottak neki kellő jelentőséget, és így a kezdeti nehézségeket sikerült átvészelniük, és ebben az időszakban már annyira megerősödtek, hogy a Tzimisce és a Gangrel klánok nagyobb támadásait is vissza tudták verni.
Magyarország Káinita politikájára egyéb tekintetben a sok kisebb belharc volt a jellemző. Az ország jelentős hatalmi tényező volt Európában, és ezért a vámpírok számára nagy fontossággal bírt. Hol a vámpír hol csak a halandó érdekek robbantottak ki belső harcokat, válságokat. Az egyes káiniták illetve a különböző érdekcsoportok a legkülönfélébb módokon küzdöttek egymás ellen. A külpolitika hasonlóan kusza képet festett. Ezek a kisebb zavarok ellenére Magyarország tovább fejlődött, ami kedvezet a nyugati káiniták helyzetének.
A század végére elkezdetek megerősödni a nagybirtokos családok, akiket általában egy-egy Tzimisce vajda, esetleg Ventrue vagy Lasombra öreg "támogatott". A királyok a belső viszályokban kapott támogatásokért egyre nagyobb földeket és egyre jelentősebb jogokat kezdek elajándékozni ezeknek a nemesi családoknak. Ez az osztogatás a tetőpontját II. András uralkodása idején éri el. A nagy hatalomra szert tett vámpírok, akik comeseknek hívják magukat, egyre inkább szembekerültek egymással. Folyton változó érdekcsoportokat alkottak, és hol nyíltan, hol rejtve űzték hatalmi harcaikat.
Ekkor következett be a nem várt vész. Egyrészt a káiniták halhatatlanságuk miatt nehezebben követik a változásokat, másrészt nem is nagyon figyelnek a halandók között zajló eseményekre. Talán ennek köszönhető, hogy szinte mindenki váratlanul ért a tatárok betörése.
A királynak, IV. Bélának sikerült megmenekülnie, de káiniták többsége nem mondhatta magát ilyen szerencsésnek. A Gangrelek voltak szinte az egyedüliek akiket nem érintett jelentősen a dúlás. A comesek ugyan minden gond nélkül átvészelték az eseményeket, mert elhagyatott sasfészkeikhez nem jutottak el a tatárok, de a csatlósaik és fiatalabb vámpírjaik elvesztése nagy érvágást jelentett. Leginkább természetesen a nyugati klánok sínylették meg a dolgot, mert ők leginkább városokban, emberek között éltek. Mikor a tatárok kivonultak, kihalt országot hagytak maguk mögött, mind a halandók, mind a káiniták tekintetében.
A Tatárjárás után
Az ország felprédálásának nagy negatív hatása mellett voltak pozitív következményei is, mert a régi elavult szokások egy csapásra eltűntek, és a nyugati eredmények meghonosodtak az országban. Ez a fejlődés a királyi akarat mellett, az új káiniták megjelenésének is köszönhető volt. Elsősorban fiatal vámpírok jöttek az országba, akiket a nyugati túlnépesedés késztetett költözésre, és akik nem tartottak annyira egy újabb inváziótól. Ezek a jövevények magukkal hozták hazájuk szokásait, és ennek következtében nagy gyorsasággal
kezdődött a városiasodás, és új városok nagyfokú függetlenséget kaptak. A városi káiniták nagy része német Ventrue volt, de érdemes megemlíteni a Brujahkat és a Nosferatukat is. A Lasombrák inkább az egyház körein belül kerültek újból az országba.
Az új vámpírok megjelenése azonban nem gyengítette a régi hatalmasságokat, sőt az újjáépítés alatt a comesek erősödtek meg a leginkább. A kezükben tartott régi nemesi családok, új birtokadományokat kaptak, és így az ország nagy része az ellenőrzésük alá került.
A lakatlan Alföldre kunok és jászok lettek betelepítve, akik magukkal hoztak nomád gangreleket, de ezek nem igazán szóltak bele az ország sorsába. Kezdetben voltak ugyan némi ellentétek, de ezek rövidesen rendeződtek.
Mikor az ország kezdett erőre kapni a hatalmi harcok újra kezdődtek. Az irányítás egyre inkább kezdett kicsúszni a királyok kezéből, és a leggazdagabb főurak, a bárók kezébe került. Így a bárói családok mögött álló comeseknek is megerősödtek, és a hatalmi harcokban, általában az ő vetélkedéseik tükröződtek. A klánok összetartása egyre kevésbé érvényesült, mert ezek az erősebb vámpírok egyre inkább visszahúzódtak saját birtokaikra, és mindegyik csak a saját érdekeivel volt elfoglalva. Mindegyik comes egyfajta kis királyságokat alakított ki maga körül, ahol ő és halandó követői bírtak minden hatalommal.
A Jelenlegi helyzet (1291)
Tzimisce: Ők a legerősebbek az országban. Vezetőik, a vajdák a leghatalmasabb bárói családokhoz kötődnek. Mindegyik nagy területeket birtokol, amiken egyre kevésbé tűri, hogy más parancsoljon. A fiatalabb klántagok általában valamelyik vajda alá tartoznak, de egyre több elégedetlen, szabadságra vágyó hangot hallani. A vajdák állandóan vetélkednek a többi comessel, elsősorban egymással.
Ventrue: Hatalmuk némileg gyengült a tatárjárás előtti időkhöz képest, de még mindig a második legbefolyásosabb klán az országban. A nyugati országrész bárói az ő irányításuk alatt állnak, és így részt vesznek a hatalmi harcokban. A nagyobb városokban, amikből még kevés van, az ő pozícióik a legerősebbek.
Lasombra: A harmadik befolyásos klán az országban. A Horvátországi és Dalmáciai bárók felett gyakorolnak hatalmat, és az egyházon belül belül is ők a legerősebbek. Jelenleg megpróbálnak minél nagyobb hatalomra szert tenni, hogy erősítsék pozíciójukat.
Gangrel: Az egyik legnépesebb klán az országon belül, de az eseményekre nem sok hatást gyakorol. A hagyományos típusú Gangrelek mindenfelé járják a hatalmas erdőségeket, tekintet nélkül az országhatárokra. Magyarország ekkor még a kevésbé sűrűn lakott területek közé tartozott, és a nagy nyugati népességnövekedés elől, sokan kerestek itt menedéket. A nomád életformát követők között is elég sok akad az országban, elsősorban az Alföldön lakó kunok között, de a nomád kultúra egyre inkább kezd eltűnni, így egyre többen térnek át a magányos Gangrel életformára.
Tremere: Az új klán már annyira megerősödött, hogy kezdtek biztosak lenni a dolgukban, de Tzimiscek megnőtt hatalma újabb próba elé állította őket. Szerencséjükre a vajdák nem nagyon tudnak együttműködni egymással, így van esélyük a fennmaradásra. A már szinte bevehetetlen erődeikből próbálnak nagyobb hatalmi bázist szerezni.
Brujah: A klánt néhány tagja képviseli az országban. Ezek kisebb világi vagy egyházi pozíciókat ellenőriznek, amivel újításokat próbálnak a zavaros helyzetben keresztül vinni. Emellett a városokban is próbálkoznak hasonló tevékenységgel.
Nosferatu: A klánt már ősidők óta jelen van az országban, de a vámpírok inkább elhagyott romokban, mocsarakban éltek magányosan vagy kisebb csoportokban. Az új városokba, azonban nyugatról érkezett néhány kultúráltabb Nosferatu.
Toreador: Leginkább a dúlás utáni újjáépítések vonzottak az országba Toreadorokat, akik a városokban vagy a gazdagabb főuraknál húzódtak meg.
Cappadocian: Általában az erősebb káiniták mellett tevékenykednek mint tanácsadók. A zavaros idők kedveznek a halál közvetlen tanulmányozásának.
Malkavian: A Malkávok mindig is voltak és mindig is lesznek az országban. Össze-vissza járják a vidéket, és ki tudja mit csinálnak. A többi klánból csak időszakosan jelenik meg egy-két tag.
Ez tulajdonképpen csak egy vázlat, ami alapján nagyjából meg lehet ismerni a Káinita szemszögből a magyar történelmet. Az itt leírtak alapján talán úgy tűnhet, hogy az egész történelmet a káiniták alakították. Ez távolról sincs így. Itt csak olyan dolgokról írtam amik kapcsolatba hozhatók a klánokkal, és a tőlük független eseményekkel nem foglalkoztam. A klánok nem feltétlenül jelentenek egységes, zárt klánokat, inkább csak a csoportosulások vezető erejét mutatják.
Ami nagy valószínűséggel állítható, az az, hogy sok más nomád néphez hasonlóan a Gangrel klán már kezdetektől fogva együtt járt a magyarokkal. Ezek a vámpírok a magyarsághoz kötődtek, azok szokásait követték, és így egy külön csoportot alkottak a klánjukon belül. Manapság már nagyon kevesen vannak, de a megmaradottak nagyon szorosan összetartanak. Ezeket a Gangreleket hívják Ungíroknak. Az ország peremvidékein élnek, sokszor sámánokkal és más pogány szokásokat tartó halandókkal együtt.
Ezek a Káiniták inkább egy-egy családhoz kapcsolódtak, a legfelső döntésekbe nem volt beleszólásuk. Azonban több jel arra mutat, hogy bizonyos vámpírok fontos szerepet játszottak az akkori vezetésben és vallásban. Furcsa módon szinte semmi dokumentum nem maradt ránk erről a kérdésről. Még a nyugati térítők feljegyzéseiben se lehet leírást találni az uralkodó rétegről és a vallásról.
Egyes feltételezések szerint a Tzimisce klán vezette a magyarságot azokban az időkben. Hét Tzimisce úr osztozott a hatalmon, és kölcsönösen vérkötelék hatása alatt álltak. A legtöbb Káinita viszont úgy tartja, hogy a Tzimiscek a Kárpát-medencében várták a honfoglaló magyarokat, és itt szereztek meg bizonyos a hatalmi pozíciókat. A honfoglalást megelőző időszakról mindenesetre mára már csak zavaros kusza adatok maradtak fenn, amikből kétséges, hogy valaha is ki lehet deríteni az igazságot.
A honfoglaló magyar népet mindenesetre sok helyi vámpír fogadta a Kárpát-medencében. A legnagyobb számban helyi Tzimiscek és Gangrelek voltak, de a nyugati klánokból is voltak jelen néhányan. Annyi bizonyos, hogy a letelepedés után a Tzimiscek hatalmukban tartottak egyes befolyásos személyeket, azonban a központi vezetés, részben a Tzimiscek emberi ügyek iránti közömbössége, részben a magyar vajdák közötti ellentétek miatt, nem állt Káinita befolyás alatt. A Tzimiscek csak felhasználták az embereket a saját céljaikra, de nem igazán folytak bele azok egymás közötti ügyeibe.
A rabló hadjáratok okait már sokan keresték. Egyesek különböző öregeket vélnek a háttérben, akik a politikai cselszövéseikhez használták fel a támadásokat. Mások egy karizmatikus vezetőt látnak az ügy mögött, aki az európai vámpírok kiirtására törekedett. Tény, hogy közük volt egyes hadjáratoknak a vámpír politikához, és hogy a
fosztogatások során több Káinita lelte végső halálát magyar kezektől, de ennek ellenére sokkal valószínűbb, hogy tényleg pusztán a zsákmányszerzés motiválta ezeket a támadásokat. Az Ungírok előszeretettel vettek részt ezekben az akciókban, és ezzel meggyűlöltették magukat a nyugati vámpírokkal. Géza fejedelem rejtélyes figurája a történelemnek. A halandók körében neve elhomályosult fiához képest, de a káiniták máig megőrizték hírét. Talán halandó volt, talán nem. Talán bírt természetfölötti hatalommal, talán csak tehetséges volt. Pontosan ma már nem lehet megmondani. Határozott, gyors és hathatós politikát folytatott. Az országot az ellenőrzése alá vonta, és megkezdte egy nyugati típusú királyság megalapozását. Ennek következtében a térítők és a lovagok mellet vámpírok is érkeztek az országba. Egyrészt azért, hogy leszámoljanak az Ungírokkal, másrészt, hogy megfelelő hatalmi pozíciókba kerüljenek az új királyságban. Kezdetben egyes Tzimiscek erős ellenállást tanúsítottak, de végül jobbnak látták, ha veszni hagyják a régi vezetést, és inkább az új mellé állnak.
István király volt az aki végül megszilárdította a rendet az országban, és megalapította a magyar keresztény királyságot. Állítólag ő felette állt a vámpír politikának, személye érinthetetlen volt. Van aki szerint ez politikai megegyezésen alapult, mások pedig egy titkos hatalom védelmének tulajdonítják. Furcsa mód fő vonalaiban szinte minden Káinita támogatta törekvéseit, de az új államban betöltött szerepekért hol rejtve, hol nyíltan folyt a küzdelem.
Az államrend megszilárdulása után egyik klánnak sem sikerült a vezető hatalmat megszereznie. A Tzimisce klán a régi magyar törzsi arisztokráciából lett főurakat ellenőrizte míg a Ventruek az új, elsősorban Németországból bevándorolt nemesi családokat. A Tzimiscek egyértelműen erősebbek voltak, de a halandókra gyakorolt hatás szempontjából kiegyenlítettebb volt a helyzet, mert a Tzimiscek elhagyatott helyen álló erődjeikbe visszahúzódva, az emberektől távol éltek. A többi klán közül a Lasombrák szereztek még némi befolyást az egyház felett. Meg kell még említeni a Tremereket, akik ekkor még mint mágus szövetség megtelepedtek az elhagyatottabb vidékeken, ahol rejtve űzhették kísérleteiket.
A Tatárjárásig
István király uralkodás idején a vámpír politika egy időre
nyugvópontra jutott, hogy aztán annál hevesebben lángoljon fel. Az államalapító király halála után a Ventrue klán erős támadást indított az ország ellenőrzéséért, ám az ősi Tzimisce uralom rendíthetetlen maradt. A trón gyakran cserélt gazdát, a két érdekcsoport emberei között. A ventruek Németországból próbálták kiterjeszteni az általuk ellenőrzött területeket mind politikai, mind katonai eszközökkel. A Tzimisce vajdák azonban nem hagyták, hogy kicsússzanak a halandók a kezeik közül, és időről időre visszaállították a régi helyzetet. Az ungírok még mindig jelentős erőt képviseltek, és többször próbálták a régi szokásokat visszaállítani, de a kísérletek minden esetben kudarcba fulladtak. Idővel a megtorlások következtében számuk jelentéktelenre zsugorodott, és a halandók is kezdek megfeledkezni a régi időkről.
A Ventrue - Tzimisce viszály végül kiegyezéssel ért véget 11. század végén. A Tzimisce klán maradt Magyarország vezető ereje, de a ventruek is az országban maradhattak. Elsősorban a dunántúli területeken telepedtek meg. Bár ezután nyílt ellenségeskedésre kevésszer került sor, a ventruek nem adták fel terveiket. A hatalom erőszakos megszerzése helyett egyfajta kulturális hódításba kezdtek. I. László és Kálmán uralkodásának idején, sikerült a királyi udvarba férkőzniük, és elősegítették a nyugati szokások, törvények meghonosodását.
Ezzel a fejlődéssel más klánok országba áramlását is elősegítették. Elsősorban a Lasombra klán erősödött meg ebben az időben. Egyrészt Kálmán meghódította Horvátországot és Dalmáciát, ahol a Lasombra volt a vezető klán. A hódítás nem járt a meghódított területek megváltozásával, de elősegítette a Lasombrák megjelenését a magyarországi Káinita politikában. A másik fontos esemény a római egyház megerősödése, illetve Magyarországon a kereszténység megszilárdulása, mert a Lasombrák szorosan kötődnek az egyházhoz.
A 12. század legfontosabb eseménye a Tremere klán felemelkedése. Az előző század közepe táján jött létre, valahol Erdély hegyei közt, nagy titokban. Akkor az ottani Tzimiscek nem tulajdonítottak neki kellő jelentőséget, és így a kezdeti nehézségeket sikerült átvészelniük, és ebben az időszakban már annyira megerősödtek, hogy a Tzimisce és a Gangrel klánok nagyobb támadásait is vissza tudták verni.
Magyarország Káinita politikájára egyéb tekintetben a sok kisebb belharc volt a jellemző. Az ország jelentős hatalmi tényező volt Európában, és ezért a vámpírok számára nagy fontossággal bírt. Hol a vámpír hol csak a halandó érdekek robbantottak ki belső harcokat, válságokat. Az egyes káiniták illetve a különböző érdekcsoportok a legkülönfélébb módokon küzdöttek egymás ellen. A külpolitika hasonlóan kusza képet festett. Ezek a kisebb zavarok ellenére Magyarország tovább fejlődött, ami kedvezet a nyugati káiniták helyzetének.
A század végére elkezdetek megerősödni a nagybirtokos családok, akiket általában egy-egy Tzimisce vajda, esetleg Ventrue vagy Lasombra öreg "támogatott". A királyok a belső viszályokban kapott támogatásokért egyre nagyobb földeket és egyre jelentősebb jogokat kezdek elajándékozni ezeknek a nemesi családoknak. Ez az osztogatás a tetőpontját II. András uralkodása idején éri el. A nagy hatalomra szert tett vámpírok, akik comeseknek hívják magukat, egyre inkább szembekerültek egymással. Folyton változó érdekcsoportokat alkottak, és hol nyíltan, hol rejtve űzték hatalmi harcaikat. Ekkor következett be a nem várt vész. Egyrészt a káiniták halhatatlanságuk miatt nehezebben követik a változásokat, másrészt nem is nagyon figyelnek a halandók között zajló eseményekre. Talán ennek köszönhető, hogy szinte mindenki váratlanul ért a tatárok betörése.
A királynak, IV. Bélának sikerült megmenekülnie, de káiniták többsége nem mondhatta magát ilyen szerencsésnek. A Gangrelek voltak szinte az egyedüliek akiket nem érintett jelentősen a dúlás. A comesek ugyan minden gond nélkül átvészelték az eseményeket, mert elhagyatott sasfészkeikhez nem jutottak el a tatárok, de a csatlósaik és fiatalabb vámpírjaik elvesztése nagy érvágást jelentett. Leginkább természetesen a nyugati klánok sínylették meg a dolgot, mert ők leginkább városokban, emberek között éltek. Mikor a tatárok kivonultak, kihalt országot hagytak maguk mögött, mind a halandók, mind a káiniták tekintetében.
A Tatárjárás után
Az ország felprédálásának nagy negatív hatása mellett voltak pozitív következményei is, mert a régi elavult szokások egy csapásra eltűntek, és a nyugati eredmények meghonosodtak az országban. Ez a fejlődés a királyi akarat mellett, az új káiniták megjelenésének is köszönhető volt. Elsősorban fiatal vámpírok jöttek az országba, akiket a nyugati túlnépesedés késztetett költözésre, és akik nem tartottak annyira egy újabb inváziótól. Ezek a jövevények magukkal hozták hazájuk szokásait, és ennek következtében nagy gyorsasággal
kezdődött a városiasodás, és új városok nagyfokú függetlenséget kaptak. A városi káiniták nagy része német Ventrue volt, de érdemes megemlíteni a Brujahkat és a Nosferatukat is. A Lasombrák inkább az egyház körein belül kerültek újból az országba. Az új vámpírok megjelenése azonban nem gyengítette a régi hatalmasságokat, sőt az újjáépítés alatt a comesek erősödtek meg a leginkább. A kezükben tartott régi nemesi családok, új birtokadományokat kaptak, és így az ország nagy része az ellenőrzésük alá került.
A lakatlan Alföldre kunok és jászok lettek betelepítve, akik magukkal hoztak nomád gangreleket, de ezek nem igazán szóltak bele az ország sorsába. Kezdetben voltak ugyan némi ellentétek, de ezek rövidesen rendeződtek.
Mikor az ország kezdett erőre kapni a hatalmi harcok újra kezdődtek. Az irányítás egyre inkább kezdett kicsúszni a királyok kezéből, és a leggazdagabb főurak, a bárók kezébe került. Így a bárói családok mögött álló comeseknek is megerősödtek, és a hatalmi harcokban, általában az ő vetélkedéseik tükröződtek. A klánok összetartása egyre kevésbé érvényesült, mert ezek az erősebb vámpírok egyre inkább visszahúzódtak saját birtokaikra, és mindegyik csak a saját érdekeivel volt elfoglalva. Mindegyik comes egyfajta kis királyságokat alakított ki maga körül, ahol ő és halandó követői bírtak minden hatalommal.
A Jelenlegi helyzet (1291)
Tzimisce: Ők a legerősebbek az országban. Vezetőik, a vajdák a leghatalmasabb bárói családokhoz kötődnek. Mindegyik nagy területeket birtokol, amiken egyre kevésbé tűri, hogy más parancsoljon. A fiatalabb klántagok általában valamelyik vajda alá tartoznak, de egyre több elégedetlen, szabadságra vágyó hangot hallani. A vajdák állandóan vetélkednek a többi comessel, elsősorban egymással.
Ventrue: Hatalmuk némileg gyengült a tatárjárás előtti időkhöz képest, de még mindig a második legbefolyásosabb klán az országban. A nyugati országrész bárói az ő irányításuk alatt állnak, és így részt vesznek a hatalmi harcokban. A nagyobb városokban, amikből még kevés van, az ő pozícióik a legerősebbek. Lasombra: A harmadik befolyásos klán az országban. A Horvátországi és Dalmáciai bárók felett gyakorolnak hatalmat, és az egyházon belül belül is ők a legerősebbek. Jelenleg megpróbálnak minél nagyobb hatalomra szert tenni, hogy erősítsék pozíciójukat.
Gangrel: Az egyik legnépesebb klán az országon belül, de az eseményekre nem sok hatást gyakorol. A hagyományos típusú Gangrelek mindenfelé járják a hatalmas erdőségeket, tekintet nélkül az országhatárokra. Magyarország ekkor még a kevésbé sűrűn lakott területek közé tartozott, és a nagy nyugati népességnövekedés elől, sokan kerestek itt menedéket. A nomád életformát követők között is elég sok akad az országban, elsősorban az Alföldön lakó kunok között, de a nomád kultúra egyre inkább kezd eltűnni, így egyre többen térnek át a magányos Gangrel életformára.
Tremere: Az új klán már annyira megerősödött, hogy kezdtek biztosak lenni a dolgukban, de Tzimiscek megnőtt hatalma újabb próba elé állította őket. Szerencséjükre a vajdák nem nagyon tudnak együttműködni egymással, így van esélyük a fennmaradásra. A már szinte bevehetetlen erődeikből próbálnak nagyobb hatalmi bázist szerezni.
Brujah: A klánt néhány tagja képviseli az országban. Ezek kisebb világi vagy egyházi pozíciókat ellenőriznek, amivel újításokat próbálnak a zavaros helyzetben keresztül vinni. Emellett a városokban is próbálkoznak hasonló tevékenységgel.
Nosferatu: A klánt már ősidők óta jelen van az országban, de a vámpírok inkább elhagyott romokban, mocsarakban éltek magányosan vagy kisebb csoportokban. Az új városokba, azonban nyugatról érkezett néhány kultúráltabb Nosferatu.
Toreador: Leginkább a dúlás utáni újjáépítések vonzottak az országba Toreadorokat, akik a városokban vagy a gazdagabb főuraknál húzódtak meg.
Cappadocian: Általában az erősebb káiniták mellett tevékenykednek mint tanácsadók. A zavaros idők kedveznek a halál közvetlen tanulmányozásának.
Malkavian: A Malkávok mindig is voltak és mindig is lesznek az országban. Össze-vissza járják a vidéket, és ki tudja mit csinálnak. A többi klánból csak időszakosan jelenik meg egy-két tag.
Ez tulajdonképpen csak egy vázlat, ami alapján nagyjából meg lehet ismerni a Káinita szemszögből a magyar történelmet. Az itt leírtak alapján talán úgy tűnhet, hogy az egész történelmet a káiniták alakították. Ez távolról sincs így. Itt csak olyan dolgokról írtam amik kapcsolatba hozhatók a klánokkal, és a tőlük független eseményekkel nem foglalkoztam. A klánok nem feltétlenül jelentenek egységes, zárt klánokat, inkább csak a csoportosulások vezető erejét mutatják.
Forrás:Osihvas.lapunk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése